Egy igazi joker, a házi patika nélkülözhetetlen kelléke, a sok mindenre használható diófalevél.

A népi gyógyászat már régóta ismeri és használja a nagy árnyékot adó diófák leveleit. Éppen időben vagyunk, a levelek begyűjtését ugyanis június végétől augusztusig ajánlják. Ilyenkor már szép sötétzöld a színe, de még nem jelennek meg rajta a rozsdafoltok. A leszedett, ép, nem foltos leveleket szárítsuk meg, vágjuk össze, szellős, száraz helyen tároljuk. 4-5 kg friss levélkéből kapunk 1 kg száraz drogot, amely többek között juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.

Gyógyteát forrázással készítünk belőle. Naponta 2-3 csészével igyunk gyulladáscsökkentésre, belső vérzés csillapítására, nyirokrendszeri betegségekre, gyomorhurutra, emésztésre. Hagyományosan stimuláló, emésztést elősegítő és salaktalanító tulajdonságáért használják. Jól megfigyelhető hatása van az izomzatra. Vértisztító, serkenti a máj tevékenységét és a vérkeringést. Antibiotikus hatása régóta ismert. Cukorbetegségre azért hatásos, mert szabályozza az anyagcserét, csökkenti a vércukrot, enyhíti a szomjúságérzetet, és megakadályozza a szövődmények kialakulását. A levelek összehúzó hatásúak, ezért enyhe hasmenésre is használják. Vérzések csillapítására, a láb vérkeringésének javítására is hatásos. A népi gyógyászat ősidők óta használja rák ellen, állítólag orrpolip esetén az orrba felszívott diólevél tea hatásos.

Külsőleg nőgyógyászati problémákra, ekcémára, tejallergiára, korpára és hajhullásra, visszérsebekre, szemhéj duzzanatra, mandulagyulladásra és fekélyes sebekre használják. Angliában fejtetű és atka ellen használták megelőzésre. Kéz-és lábizzadásra, rovarcsípésre, napszúrásra, bőrgyulladásra, égési sebekre és kiütésekre jó még. Gyógyítja a diabéteszes lábon keletkezett fekélyeket, sebeket. A cukorbetegség egyik szövődménye a fekélyes láb, melynek oka a keringési zavar, az elégtelen vérellátás.

A népi gyógyászat korábban felhasználta a szárított termésburkot, és a diótöréskor nyert, a termésben található közfalat, amelyekből főzet készült.

(A diófalevél felhsználási lehetőségei Gyuri bácsitól, a bükki füvesembertől származnak.)