A csalán (Urtica dioica) régóta ismert gyógynövény, számos hatásáért kedveljük, bár nem szeretjük, ha kertünkben gazként terjed. Fogjunk egy kesztyűt, és mielőtt kiirtanánk a csípős növényt, szedjük le a leveleit, melyeket tavasztól egészen őszig gyűjthetünk!

A csalánnak mintegy 80 faja ismert szerte a világon, Magyarországon a legismertebb a nagycsalán. Egy méter magasra is megnő, lágyszárú, évelő. Már az ókorban szerelmi bájitalként, orrvérzésre ajánlották. Tápláló ételt is főztek belőle, és ma is sokan ismerik a csalánleves receptjét.

A csalánból készült tea számos betegségre kiváló: vértisztító, salaktalanító, vesetisztító, hatékonyan alkalmazható köszvény, ízületi gyulladások, reumatikus megbetegedés kezelésére. Torokgyulladás esetén gargalizálásra használhatjuk, és jó köptető is. Ülőfürdőként aranyérre vagy reumára, borogatóként pedig bőrkiütésekre használhatják. Lemosóként hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen alkalmazható. A régi módszert, hogy a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák. Lázcsillapításra, vérszegénységre is használhatjuk. Emellett élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (pl. vasat) tartalmaz.

A gyökeréből készült tea megakadályozza a prosztata rendellenes növekedését, gyorsítja a vizeletáramlást. Vércukor szintet csökkentő tulajdonsága is van. Fokozza a szervezet ellenálló képességét, allergiás betegségeknél is hatásos. A gyökeret később kell szednünk, októbertől áprilisig gyűjthetjük (forrás: Gyuri bácsi, a bükki füvesember blogja).

Gyógyteát forrázással készítünk a levélből, főzéssel a gyökérből. Kesztyűket elő, hasznosítsuk a gazokat is, ha már egyszer a kertünkbe tévedtek!