Az Afrikából származó okra (másnéven bámia) Egyiptomban már 3000 éve termesztett, hazánkban mégis csak kevesen ismerik. Az okra egyéves, félfás, elágazó szárú növény, 60-100 cm magasra is megnő, a mályvafélék közé tartozik. Leginkább egy zöld paprikára emlékeztető termései, és nagy, látványos, főként éjszaka nyíló sárga virágai vannak.

Ilyenkor még bőven időben vagyunk az okra magvetésével, ugyanis a növénynek nagyon magas a hőmérséklet igénye, a magok is csak 18-20 fokos hőmérsékleten kezdenek el csírázni. Épp ezért elég, ha májusban vetjük el a magokat végleges helyükre, mert az okra nem bírja az átültetést. Lehetőleg úgy szórjuk el a magokat, hogy a palánták között maradjon legalább 30-40 cm sor és tőtávolság.

A május végén elvetett magok már június elején kikelnek, és ha elég meleg nyári napok következnek, a növény gyorsan fejlődésnek indul. A fiatal palántákat rendszeresen kell öntözni, fontos az egyenletes vízellátottság. Soha ne locsoljuk jéghideg csapvízzel, erre érzékeny!

Virágzás után 4-6 nappal már kezdhetjük is a szedését. Folyamatosan szedjük a nyúlánk tokterméseket, mert a megöregedett zöldségek értéktelenek. A zsenge termésből készülhet leves, pörkölt, de lecsó vagy savanyúság is. A szüretelés július végétől szeptemberig eltarthat. Egy tő okra 30-40 tokot terem.Görögországban és Cipruson még zöldesbarna színű magjait is hasznosítják, olajat sajtolnak belőlük vagy kávépótlóként fogyasztják őket.