Pikkelyes héjáról kapta a nevét, a zord külső finom belsőt rejt. Kaktuszrajongóknak kötelező, a többieknek ajánlott a pitaja termesztése, mely nem ördöngösség!

A pitaja (más néven kaktuszgyümölcs vagy sárkánygyümölcs) egyes oszlopkaktuszok termése. Elsősorban Közép- és Dél-Amerikában őshonos, de Ázsiában és Ausztráliában is szívesen termesztik. A pitajakaktusz talajlakó vagy epifita, kúszó, kapaszkodó vagy csüngő termetű, gazdagon elágazó kaktusz. Hosszú, karcsú, pozsgás, háromszögletű, akár 6 m hosszúságú szárai légzőgyökerekkel kapaszkodnak az aljzathoz. Több fajtája létezik, fogyasztásra leginkább a pirosat termesztik, de van sárga is. A savanyú pitaja közép-amerikai indiánok kedvelt eledele volt. Az édes pitajának nevezett gyümölcs viszont egy másik kaktusz termése, íze leginkább a görögdinnyére hasonlít.

Pompás virágai speciális, zöld, hengeres hajtásokon nőnek. A kaktusz csak éjszaka virágzik, fehér, illatos virágait “holdvirágnak” vagy “az éjszaka királynőjének” nevezik. A virága ehető, de teát is lehet belőle főzni.

Termesztése nem is olyan nehéz, már egy cserépben is elkezdhetjük. Leginkább magról vetjük, de dugvánnyal is szaporítható. A magvetéshez használjunk kaktuszföldet, és finoman szórjuk meg homokkal az elvetette apró magokat. Ajánlatos egy pohárral lefedni, hogy biztosítsuk a páratartalmat, de ne felejtsük el minden nap fél-egy órát szellőztetni. A homokot egy kézi permetező segítségével rendszeresen nedvesítsük, a cserepet tegyük minél világosabb és melegebb helyre.

A friss mag néhány nap alatt kibújik. A kikelt növényeket inkább permetezzük, mintsem locsoljuk. A kaktuszunk szereti a napos helyet, és természetesen télen teleltetnünk kell. Dísznövényként gyönyörködhetünk benne, de ha szüretelni szeretnénk, akkor türelmesnek kell lennünk, mert 20 év múlva fog teremni leghamarabb.

Termését sárkánygyümölcsnek nevezik. Tövis nélküli, húsos, pikkelyes, gömbölyű vagy elliptikus bogyó. Gyümölcséért leginkább a fehér húsú, úgynevezett vörös pitaját, a hullámos kúszókaktusz termését termesztik szerte a világon. Húsa fehér, vörös vagy lila; magja kisebb. Héja élvezhetetlen. Illata semleges, íze frissítő és finoman savanykás, egy kicsit az egresére emlékeztet. A termés ősszel érik. Fogyasztás előtt meg kell hámozni, héja beérve fajtától függően sárga, nagy dudorokkal vagy erősen pirosas-zöldes, lángoló pikkelyekkel. Belseje apró magvakkal hasonlít egy kiviéhez.

A termés kitűnő C-vitamin és antioxidáns forrás, de kalcium és foszfor is található benne, alacsony kalóriatartalmú. Segíti a nehézfém kiválasztást a méregtelenítésben, csökkenti a vérnyomást és jótékonyan hat a légúti megbetegedésekre. ki. Nyersen gyümölcsként, kikanalazva eszik, vagy gyümölcssalátát készítenek belőle. Püré formájában vízzel, jéggel és cukorral keverve pompás üdítőitalt szolgáltat, turmixot is készítenek belőle. Sziruppá is főzik, amelyet sütemények vagy édességek fűszerezésére és festésére használnak fel. Segíti az emésztést, de túlzott fogyasztása hasmenést okozhat. A magok ehetőek, ízük a dióhoz hasonlít és tele vannak lipidekkel. Az érett gyümölcs körülbelül 12 napig áll el szobahőmérsékleten. Az utóérés érdekében célszerű hűvös helyen, tárolni.