Ha vöröslő őszi lombszínre vágyunk, de kisebb a kertünk, akkor se essünk kétségbe, számos cserje, bokor, kúszónövény közül választhatunk.

Igen ismert a cserszömörce (Cotinus coggygria), amely a Vértes vagy a Bakony domboldalait is szinte lángba borítja: nos, ezt a szép növényt a kertünkbe is ültethetjük. A 3-5 méteres bokor nem túl igényes, az extrém szárazságot is elviseli, ellenben fény és melegkedvelő. Száraz rézsűk megkötésére is alkalmas, kisgyerekes háznál viszont legyünk óvatosak, mert a cserszömörce minden része enyhén mérgező.

Szintén megtaláljuk az erdőszélen a somot (Cornus mas), amely nem csak lombjával, hanem a levelek elvesztése után színes vesszőivel is díszíti kertünket. Több fajtából választhatunk, van sárga vesszejű, vörös vesszejű is. Ez a cserje sem túl igényes, szinte bármilyen klíma megfelelő a számára, hogy sűrűn elágazó bokorrá fejlődjön, azonban időnként szükséges alaposan visszametszeni.

Egy másik somfaj, a kínai csillagsom (Cornus cousa v. chinensis) nagy bokor vagy kisebb fa méretű, a csillagvirágú somok csoportjában a leginkább alkalmas telepítésre hazai viszonyaink között. Szépséges virágai, dekoratív és ehető termései, valamint szép őszi lombszíneződése mellett további plusz pont, hogy teljesen télálló.

A borbolya fajok őszi lombszíne is lenyűgöző. A közismertebb júliaborbolya (Berberis julianae), amely egy nagyon igénytelen, örökzöld és sokoldalúan díszítő, szúrós cserje. Gyakran látjuk sövényként ültetve. Száraz, huzatos, napos, köves, meszes területen is jól fejlődik. Ősszel az idősebb levelek megpirosodnak, a fiatalabbak zöldek maradnak.

A japánborbolya (Berberis thunbergii) ‘Red Rocket’ névre hallgató fajtája oszlopos,keskeny, feltörő ágrendszerű bokrot nevel. Élénk narancsvörös lombja tavasztól őszig színesíti a kertet. Napos, de nem túl száraz helyen érzi jól magát.

Az újdonságok között említésre méltó a fogaslevelű bangita (Viburnum dentata) ‘Blue Muffin’ fantázianevű fajtája, amely, tavaszi virág pompával, feltűnő és szokatlan őszi terméssel, valamint csodálatos őszi lombszíneződéssel hódít.

Néhány évtizede még egyáltalán nem ismertük a japán szentfát (Nandina domestica). Azonban a Budapesten, a Kertészeti Egyetem Villányi úti arborétumában ültetett példányok nem fagytak ki, viszont rendszeresen virágoztak, és csíraképes magokat is teremtek. Ezekből a magokból sok kis csemete került felnevelésre és terjedt velük a növény szerte az országba. Sajátságos ágfelépítésű, laza lombozatú örökzöld félmediterrán bokor, melynek kihajtáskor, és ősszel is szép lilás-piros-narancs lombszíne van. A szentfa ágrendszere függőleges, és arra merőlegesen álló laza levél gallérokat növeszt, így kis alapterületen is elfér. Félárnyékos, huzatmentes helyre javasolt ültetni. Ha nem szeretnénk ilyen magas növényt nevelni, választhatjuk az alacsony gömb fajtáját is, amelynek lombszíneződése még az alapfajét is felülmúlja.

A kúszónövények közül pedig a gyönyörű tapadókorongos repkényszőlő (Parthenocissus tricuspidata) ’Veitchii’ fajtáját emeljük ki. Ez a növény 10-15 méter magasra is képes felkapaszkodni, így akár leromlott állagú, vagy unalmas, egyhangú alak fedésére is alkalmas. A falat nem károsítja, leszedéskor sem. Levelei jellegzetesen háromkaréjúak, ősszel fénylő narancs vagy skarlátszínűre színeződnek, elképesztő látványt nyújtva. A napos fekvést, normál talajviszonyokat kedveli, árnyékos falra futtatva időnként visszafagyhat.